A falusi nyaralás már az 1880–1890-es években is szokásban volt, azonban ellentmondásos jelentéstartalommal. Miközben a higiénikus gondolkodás szerint a városi ember fáradt testének és idegeinek kipihentetését, és „a főváros gyermekemésztő hatása elleni” küzdelmet szolgálta, a középosztályi szegénységgel és a falusi civilizálatlansággal is azonosították. A nyaralás a társadalmi normáknak alávetve a státusreprezentáció eszköze volt, „rang- és tekintélykérdés”. A „csak arra telik” leszólással illetett falusi nyaralás leplezni való dolognak számított.
Bár a nyaralás falun minden korszakban a vidéki élet élményét kereste, a falusi nyaralóbérlés már a 19. század végétől gúnyolódás tárgya volt a civilizációs vívmányok, a komfort hiánya miatt. A városi szemszögből idealizált „egészséges” és „festői” vidéki élet és a falusi mindennapok valósága között szakadék húzódott, ami a csalódás, bosszúság élményét hívta elő. A szabad levegő, az egészséges tej és tojás ígérete nem tudta ellensúlyozni a folyóvíz, a csatornázás, a villany, az aszfaltút és a padlós szoba hiányát.
Az 1930-as évek közepén a fizetővendéglátás e szakadék szűkítésének szándékával jelent meg. Egyesületi mozgalom hívta életre, a belföldi turizmus fejlesztése a külföldi nyaralásokkal kiáramló pénz visszatartását, az olcsó nyaralás biztosítását, valamint a vidék fellendítését célozta. A kereslet és kínálat összekötése, a vidéknek a nyaralók igényeihez szabott civilizálása szerepelt az Országos Magyar Weekend Egyesület és utóda, az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség tervei között. A hazai nyaralás infrastruktúrájának kiépítésére volt szükség, mert „a nap ragyogása, a lombok zöldje, a búzavirág kékje, a pipacs pirossága, a friss levegő és az üde víz” eszménye még mindig távol állt a folyóvíz nélküli valóságtól.
Falusi nyaralás (galéria)
Falusi élet a gyereknevelésben (galéria)
A Damján család budapesti élete (galéria)
A Damján család vidéken (galéria)
A Damján család vidéken
Damján Lajos (1895–1958) és Pataky Irén (1900–1978) tisztviselő házaspár életében a falusi nyaralás nemcsak olcsósága miatt volt meghatározó. A családapa egy murakirályi kisbirtokos családba született, s az Országos Tejipari Központ főellenőreként rendszeresen járt vidékre. Bár felesége budapesti volt, házasságkötésük után egy ideig Pestújhelyen, családi házban éltek, s csak utóbb költöztek kislányaikkal egy sokemeletes budai bérházba. A nyaralás számukra a vidéki élettel volt azonos, a nagyapánál Murakirályon, a nagybácsinál Kotoribában, vagy falusi szobabérléssel valahol a Dunántúlon. Nyaraltak Zalaegerszegen, Őriszentpéteren és Mátészalkán, miközben Pestújhellyel sem szakadt meg a kapcsolatuk. A vidéki élet megismertetése lányaikkal életük integráns részét képezte, ahogy arra az ábécéskönyvek világa is nevelt.
