Társasutazás az 1860-as években: az 1867-es párizsi világkiállítás

Az Angliában Thomas Cooknak köszönhetően 1841-ben megszületett szervezett utazás intézménye a vasút fejlődésével az 1860-as évek elején érkezett meg Magyarországra, először tengerparti utazásként Trieszt célponttal. Pár év múlva az 1867-es párizsi világkiállítás vonzereje ösztönzött vállalkozókat társasutak, korabeli megnevezéssel „kéjutak” szervezésére, az utazni vágyókat pedig részvételre.
Havasi Imre (Esztergom, 1826 – Esztergom, 1908) esztergomi ügyvéd és főegyházmegyei ügyész 1867-ben egyike volt azoknak, akik a pesti belvárosi Komlókert vendéglő vállalkozói, Szabadi és Társa által a párizsi világkiállítás felkeresésére szervezett két „kéjutazás” egyikére befizettek. A lapokban közzétett felhívásuk a „társas utazás” többféle előnyét is kiemelte: az olcsóbb útiköltséget, a szállás biztosítását, a franciatudást, valamint a magánszemélyek előtt zárt intézmények felkeresésének lehetőségét.
A több irányból összejövő utazótársaságon belül Havasi Imre egy kis esztergomi csoporthoz tartozott sógorával és két bencés tanárral együtt. 1867. augusztus 19-én érkeztek Bécsbe, s október végén értek haza a München – Augsburg – Basel – Nancy – Párizs – Amiens – Ostende – Rajnavidék – Stuttgart – Salzburg útvonalat bejárva. Vasúton, s ha a helyi adottságok úgy hozták, hajón utaztak az egyes állomások között. Utazásának nyomait a feleségéhez naponta-kétnaponta írt, élményeit gazdagon bemutató levelek őrzik, s egy kis svájci útialbum, amely még nem fényképek, hanem metszetek formájában hordozta az útiélmények emlékét.

A párizsi világkiállítás 1867-ben (galéria)

Havasi Imre utazásai (galéria)

Havasi Imre levelei 1867-es utazásáról
HU BFL XIII.72

Ahogy a világkiállítás 11 millió látogatója, úgy a feleségéhez írt levelében a boulevard-ok élményéről is beszámoló Havasi Imre szintén a III. Napóleon alatt Haussmann báró által levezényelt városrendezés utáni Párizzsal találkozott. Az 1852 és 1869 között lezajlott átalakulás termékeként a boulevard-okban a középkori városszerkezetet felváltó áttekinthető, rendezett nagyvárosi tér testesült meg.

Basel, 1867. augusztus 24.

Párizs, 1867. augusztus 28.

Ostende, 1867. szeptember 11.

Gerenday László
HU BFL XIII.54

Gerenday László leírása párizsi útjáról, 1867.
HU BFL XIII.54

1867-ben a Gerenday család két tagja is felkereste a világkiállítást. A nagybácsi kiállítóként már tavasszal megtekintette a frissen megnyílt látványosságot, az egyénileg utazó Gerenday László joghallgató pedig augusztus 12-én érkezett meg vonattal a francia fővárosba. Szállása pár saroknyira esett az egy héttel később érkező Havasi Imre Tuileriákhoz közeli hoteljétől. Párizs, mint úticél azonban 1914 előtt és a két világháború között is háttérben maradt az itáliai és ausztriai utak gyakorisága mögött a budapesti középosztály életében: Franciaországon belül a kiemelt célpontot az Olaszországból elérhető télvégi Monte-Carlo jelentette számukra.

Párizs az 1860-as években

Bibliothèques spécialisées de la Ville de Paris

Alexandre Vuillemin, Paris Nouveau. Plan de Paris, 1860. David Rumsey, Wikimedia Commons

Nouveau plan illustré de la ville de Paris by Alexandre Vuillemin, 1860. Stanford Libraries, Wikimedia Commons

Párizs boulevard-jai, 1846
David Rumsey Historical Map Collection, Wikimedia Commons

Havasi Imre levelei 1874-es itáliai utazásáról
HU BFL XIII.72

Chioggia-Velence, 1874. szeptember 20.

Firenze, 1874. szeptember 22.

Róma, 1874. szeptember 30.