Svájc idegenforgalma hegyeinek köszönhetően kezdett fejlődni az 1830-as évektől kezdve. Először angol turisták körében lett népszerű az Alpok csúcsainak meghódítása. Az infrastruktúra kiépítése, a turistautak, vasútvonalak, siklók és felvonók, szállodák megnyitása tette lehetővé, hogy Svájc hegyei a kevésbé kalandvágyók számára is elérhetők legyenek, az ország azonban a magas árak miatt elsősorban az észak-amerikai és európai társadalmi elit körében vált népszerűvé.
A Rigi-Bahn menetrendje az 1910-es szezonra (pdf)
Gerendayék Svájcban (galéria)
Részlet Gerenday Andor naplójából
HU BFL XII.54 (pdf)
Nagypolgári nyaralás
Gerenday Ilona (1862–1925) és testvérei, Gerenday Dezső (1860–1940) és Gerenday Andor (1865–1917) fővárosi mérnökök, valamint Gerenday Andorné König Mariska (1876–1913) 1908 szeptemberében közös utazást tettek Svájcba és Párizsba. Vasúton, autómobilon és hajón öt nap alatt járták be Zürich és Luzern környékét. Előkelő szállodákban laktak és étkeztek, voltak kaszinóban, varietében, várost néztek, vásároltak, de a legnagyobb élményt a hegyek jelentették számukra: eljutottak a Rajna-vízeséshez, a Pilátusra és a Rigire is, és König Mariska minderről elragadtatott sorokat jegyzett fel naplójába. Az útról nem maradtak fenn fotók, talán nem is volt náluk fényképezőgép, egy negyedik Gerenday testvér, Béla és felesége azonban 1907-ben és 1909-ben is készítettek felvételeket, amikor svájci nyaralásuk során nagyjából ugyanazokat a helyeket látogatták végig, mint rokonaik. Fotóik és a napló bemutatják, milyen volt egy nagypolgári nyaralás Svájcban a 20. század első éveiben.
„15én kedden
Hôtel Cygne
Reggel 10 orakkor indultunk Luzernbe hol ½12 érkeztünk meg szép időben. Kiszállva anyira meghatott a havasok látása hogy egymás nyakába borultunk és zokogtunk. !!
Délután 2 órakor a Schiller hajón Witznauig hajókáztunk, onnan a fogaskerekűn 1¼ óra alatt értünk fel a Rigire, hol hóval dobálóztunk, hóban jártunk, -- hogy micsoda látvány tárult elénk azt szóval kimondani nem lehet csak érezni!”
Rokonlátogatás az 1960-as években
A 20. század folyamán több hullámban telepedtek le magyar emigránsok Svájcban, a legtöbben, több mint tízezren 1956–1957-ben. Bár az 1960-as évektől a Magyarországról történő kiutazás egyszerűbbé vált, a nyugati országokba továbbra is csak kevesen jutottak el. A politikailag megbízható személyek számára azonban az útlevél, kiutazási engedély és vízum beszerzését követően lehetővé vált rokonaik meglátogatása.
Részlet egy levélből:
„…az egész nyár otthoniak látogatásainak lebonyolításával telt. […] Valamennyien hetekre szállásolták be magukat 2 szobás kis lakásunkba, mert valutát nem kaptak. Többit elképzelheted. Itt Európában azt mondjuk, hogy Kádár bosszúja, hogy kinyitotta némileg a határokat, az emigráció ellen, akit a hazaiak felesznek és holtra fárasztanak.”
BFL XIV.206
Padányi Gulyás Béla Padányi Gulyás Jenőnek, Genf, 1963. november 25.
A Varju család Svájcban
A kispesti Varju Sándor (1895–1983), aki 1945 előtt ügyvéd volt, de praxisát a háború után nem folytathatta, felesége, Breiter Vilma, aki korábban divatszalont működtetett és tanárnő leányuk 1966 nyarán látogatta meg a még a II. világháború előtt Svájcba kivándorolt Bretscher családot, akikkel intenzív levelezési kapcsolatban álltak. A fotókból, képeslapokból, az utazás során összegyűjtött reklámanyagokból albumot állítottak össze, amely a látnivalók nyújtotta élményeken túl a sok éve nem látott rokonokkal való találkozás öröméről tanúskodik.
Újra együtt a gyerekekkel
Csánk (Rottmann) Elemér (1897–1969) építész és felesége, Osvald Erzsébet (1900–1983) geológus az 1960-as években több alkalommal meglátogatták 1948, illetve 1956 óta Svájcban, a látogatások idején a Genfi tónál, illetve Locarnóban élő fiaikat. Az 1966-os nyári útjukról összeállított albumba képeslapok, jegyek, prospektusok mellett főként a Csánk Elemér által készített fotókat ragasztották be.
Rokonlátogatás (galéria)
Csánk Elemér útlevélkérelme, útlevele és svájci vízuma
HU BFL XII.77 (pdf)
