Bár Párizs a 19–20. század fordulóján már tömegek által látogatott idegenforgalmi célpont volt, a levéltár családi iratgyűjteményei a II. világháború előtti időszakból kevés párizsi utazás emlékeit őrzik. A francia főváros talán a nagy távolság és a nyelvi nehézségek miatt nem szerepelt a budapesti középosztály legkedveltebb úticéljai között. Az életformájukkal a nagypolgárságot képviselő Gerenday Andor fővárosi mérnök felesége, Kőnig Mariska és testvérei, Gerenday Dezső és Ilonka társaságában 1908-ban látogatott Párizsba. Az Avenue de l’Opera egyik szállodájában vettek ki szobát – ugyanitt szállt meg 1911-ben rokonuk, Szöllősy Oszkár és valószínűleg ugyaninnen készült Gerenday Béla felvétele is 1912-ben. Párizsi tartózkodásuk során a látványosságok megtekintésén kívül kalapot és fűzőt vásároltak, voltak operában, „egy kis hamisítatlan Párist” ismerhettek meg az Olympia mulatóban, „beleszédültek” a Louvre kincseinek látványába és a forgalomba, amit a Café de la Paix teraszáról figyeltek több alkalommal is. Mindent megnéztek, amit az útikönyvek ajánlottak, de a közel kéthetes program során bőven volt idejük üldögélésre, szemlélődésre is.
Fél évszázaddal később, 1962-ben szintén a forgalom élménye jelenik meg Ács Kató és Kertész László párizsi fényképalbumának felvételein.
A levéltáros Walleshausen Éva (1917–1988) és a pedagógus Halda Alíz (1928–2008) egyaránt egyéni utazóként jártak Párizsban 1964-ben. Walleshausen Éva többhetes nyugat-európai utazását részben emigráns barátaira, részben szakmai kapcsolataira építhette, és ezen út egyik állomásaként látogatott két hétre a francia fővárosba. Bár a „shoppingolás”, többek között egy orkánkabát beszerzése sem maradt el, idejének nagy részét a város műemlékeinek és kulturális kínálatának felfedezése tette ki többek között nagybátyja, az 1920-as évektől Párizsban élő Walleshausen Zsigmond festőművész vezetésével. Halda Alíz emigráns barátainak meglátogatására érkezett Párizsba. Az ő hathetes útja is megmerítkezés volt a párizsi kulturális életben, amely a 19–20. század fordulója óta ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt a magyar értelmiség jelentős részére.