„Filléres nyaralás a Földközi-tengeren” – mediterrán luxushajóutak

A hazai kínálatban 1927-től jelentek meg a külföldi hajóstársaságok által kínált mediterrán luxusutak. Az 1930-as évek elején a gazdasági világválság hatására a társaságok jelentősen csökkentették áraikat, így „amiért évekkel ezelőtt a hajófenéken is alig lehetett utazni, azért ma fürdőszobás appartement adnak el”. Az olasz tengerhajózási társaságok „luxusútjain” másfél havi köztisztviselői fizetésért lehetett eljutni a Földközi-tenger különböző térségeibe a kor műszaki csodáinak számító többezer tonnás motoros óceánjáró hajókon. Ilyen társasutazásokon vett részt Borsos József (1901–1981) fővárosi mérnök és felesége, Szécsi Teréz (1907–1971) is, akik évente kétszer három-négyhetes külföldi útra mentek. Míg azonban olaszországi és ausztriai nyaralásaik beleillettek a budapesti középosztálybeli szokásokba, addig az egyhónapos mediterrán hajóutak nyaralásaik egy sajátos válfaját jelentették.
1933 májusában a Trieszt – Patrasz – Messinai-szoros – Nápoly – Genova – Marseille – Barcelona – Tarragona – Valencia – Marseille – Genova útvonalon hajóztak, 1934 áprilisában Velencéből Szicíliába, Észak-Afrikába és Görögországba utaztak Trieszt végállomással, 1937 május-júniusában pedig egy olasz partmenti utat tettek meg, Máltát, Patraszt és Dubrovnikot is érintve. Bár a trieszti Cosulich Line által 1934 tavaszán Észak-Afrikába szervezett 14 napos körutazás 444 pengőbe került, a házaspár a havi 300 pengőt kereső családfő félévi fizetésének megfelelő 1660 pengőt költött az útra. Hasonló mértékű kiadással járt az 1937 május-júniusban megtett egyhónapos olasz-görög-dalmát útjuk is 2040 pengővel. Legköltségesebb utazásaik azonban nem is a hajóutak voltak, hanem a férj 8 havi fizetésének megfelelő olaszországi nászút, illetve az 1938-as egyhónapos hollandiai-angliai utazás, ami 7 havi fizetésébe, 2640 pengőbe került. Ebben az évben 8 havi keresetének megfelelő összeget költöttek utazásra. Még az évente kétszer is megtett olasz és osztrák utak is 3–6 havi fizetésébe, 1200–2200 pengőbe, kerültek, s csak a Tátrába és a visszacsatolt Kárpátaljára tett 200 és 550 pengős útjaik voltak olcsók.

Bár a családfő középosztálybeli mérnök volt, a feleség révén felső középosztálybeli, nagypolgári életforma ágyazódott be az életükbe. Szécsi Teréz apja vezérigazgató volt, nagybátyja a Vígszínház alapító részvényese, földbirtokos és kastélytulajdonos, aki a vállalkozó zsidó nagypolgárság köreivel érintkezett. A Borsos házaspár külföldi nyaralásainak sűrűsége, az utazásokkal töltött idő és a rájuk fordított pénz egyaránt a felső középosztály normáihoz való igazodás igényét fejezte ki.

Utazások az 1930-as években (galéria)

Az 1933-as hajóút a Puccini és a Saturnia fedélzetén (galéria)


Az 1934-es hajóút az Oceania fedélzetén (galéria)

Argentotípia (galéria)

Az Alpoktól Karthágóig – utazás képekben

Borsos József nőtlen fiatalemberként még képeslapokból állított össze utazási albumot olaszországi társasútjáról, esküvőjüktől kezdve viszont a kamera utazásaik állandó kísérője lett. Fotózási szokásaikat nem kizárólag a dokumentálás és az emlékezés szándéka vezérelte, hanem erősen jelen volt benne az esztétikumra való törekvés is. Előszeretettel készítettek argentotípiát (vagy más néven kallitípiát), amely technika elég egyszerű és olcsó volt ahhoz, hogy amatőrök is tudják használni, ugyanakkor zöld, kék vagy barna színezése révén művészi hatást lehetett vele elérni. A teljes albumlapot kitöltő képméret szintén a művészi hatást fokozta, ahogy a fények szerepe is, miközben a témaválasztást a festőiség mellett a néprajzi érdeklődés is meghatározta. Az általuk alkalmazott technika azonban rendkívül kitett a változásoknak, érzékeny a fényre (megvilágításra) és a szennyező anyagokra, gyenge minőségű savas csomagoló és installáló anyagokra. Utóbbi okozza az ezüstkiválást, amely a szélekről indulva egy fémes réteggel borítja be a kép felszínét és fedi el ezáltal magát a képet, az albumokba ragasztott fotók nagy részét érinti és teszi tönkre.

Tripolisz és környéke, valamint Rhodosz a korabeli olasz turisztikai prospektusban is megjelenik. Mint 1912-ben megszerzett olasz gyarmatok beépültek a turizmusba.
HU BFL XIII.77

Részletek Borsos József útinoteszeiből 1930–1935
HU BFL XIII.107