Gerendayék nyaralnak

A Gerenday család három generációja, Gerenday Antal, Gerenday Béla és Gerenday II. Antal sírköves céget működtetett Pesten. A cégalapító Gerenday Antal és felesége, Borhy Róza szabadidős tevékenységeiről igen keveset tudunk, utazásaikról egyetlen adat, hogy Borhy Róza már özvegyként 1891-ben fia, Gerenday Béla társaságában az osztrák fürdővárosban, Bad Ischl-ben időzött.
Gerenday Béla és Szöllősy Alice 1898-ban kötött házasságot. A vagyonos, nagypolgári házaspár mindennapjaihoz az évente többszöri utazás, nyaralás is hozzátartozott. Első közös útjuk Itáliába vezetett, ahová a szobrász és kőfaragó Béla korábbi tanulmányútjait követően már ismerősként tért vissza. A következő években többször tettek többhetes utazást Itáliába vagy Dél-Franciaországba, rendszerint február-márciusban. Nyáron a hegyekben szerettek időzni, Ausztria, Svájc és a Tátra is szerepelt üdülőhelyeik között, és a családfő betegsége miatt, ahogy idősödtek, egyre gyakrabban, fürdőhelyeket is rendszeresen látogattak.
A gyerekeik születése utáni években a férj egyedül is útnak indult, de a házaspár fiatal szülőként is ragaszkodott a kettesben megtett utazásokhoz, ezalatt a gyerekeket rokonok, illetve a személyzet gondjaira bízták, és a Gerendayak piszkei nyaralójában, illetve egy baráti család boldogasszonypusztai házában töltötték a nyarakat. A család néhány alkalommal üdült az Adrián, illetve a Balatonnál, de ahogy a gyerekek nagyobbak lettek, ezek a közös utak elmaradtak, és csak Piszkén töltöttek együtt hosszabb időt nyáron.

Az I. világháború előtt (galéria)

A világháború után (galéria)

Feljegyzések a kiadásokról, Velence, 1925
HU BFL XIII.54 (pdf)


A világháború után


Az I. világháború és az utána következő forradalmak, illetve az általános gazdasági és utazási nehézségek miatt éveken keresztül nem mentek külföldre, erdélyi barátoknál, illetve Trencsényteplicen nyaraltak, 1918 után pedig csak 1922-ből van újra adat bármilyen utazásról, nyaralásról. Ekkor télen Balatonfüreden, nyáron az ausztriai Gleichenbergben töltöttek hosszabb időt. Az 1920-as évek második felétől visszatértek a távolabbi célpontok. 1925-ben lányukat, Alice-t is magukkal vitték a dél-franciaországi Mentonba, 1928-ban, harmincadik házassági évfordulójukon pedig megismételték nászútjukat. 1930-ban még utoljára eljutottak a Côte d'Azurre, ezután Gerenday Béla 1936-ban bekövetkezett haláláig a Balatonon, illetve magyarországi hegyvidékeken üdültek.
Az utazás, nyaralás számukra társasági esemény volt, gyakran rokonokkal, barátokkal utaztak, olyan helyekre mentek, ahol budapesti ismerősökkel találkozhattak vagy társadalmi státuszuknak megfelelő új ismeretségeket köthettek. A társasági élmények leveleik, illetve az utazás, nyaralás alatt is vezetett naplóbejegyzéseik fontos témája volt. Az otthoniakkal sűrű levélváltásban álltak, képeslapokat küldtek, a kapcsolatok fenntartására a nyaralás heteiben is sok időt fordítottak.
Gerendayék külföldi utazásai során társadalmi helyzetükhöz illő jó szállodákban laktak, étteremben étkeztek, költöttek kirándulásokra, belépőkre, szuveníreken, képeslapokon túl ruhaféléket, használati tárgyakat is vásároltak. Mindez belefért egy tehetős nagypolgári család költségvetésébe, takarékos mentalitásukra azonban jellemző, hogy gondosan feljegyezték költéseiket vagy legalább az árakat, és leveleiknek is gyakori témája volt, hogy mi mennyibe került, mit találtak drágának és mit olcsónak.

„Átlagosan 5-6szoros árak a békéhez számítva”

„Ma 1 líra 3000 1 frank 4000 korona. De otthon mert itt nem adnak semmit a magy. pénzért” (A velencei út közben készült feljegyzésekből)

Piszke

A piszkei épületegyüttes, amely a 20. század első felében a Gerenday család nyaralójaként szolgált, eredetileg vendégfogadó volt, amelyet Gerenday Antal (1818–1887) a 19. század közepén vásárolt meg. Kezdetben a családi kőfaragó, sírkőkészítő vállalkozás üzemi létesítményei működtek itt, amelyek számára a környékbeli bányák biztosították az alapanyagot. A piszkei birtokot a 19–20. század fordulóján Gerenday Antal fia, Béla (1863–1936) építette át a család második otthonává, amely az egész népes Gerenday família központja, találkozóhelye lett. A ma már védett kertet a 19. század végén Gerenday Dezső létesítette. A birtokon gazdálkodás folyt, az ott termelt zöldségek, gyümölcsök hozzájárultak a család ellátásához.
A Gerenday család nemcsak nyaralni járt Piszkére, hanem nagy szerepet játszottak a község fejlődésében is. Helyi olvasókört, majd kaszinót létesítettek, hozzájárultak a település ellátásának javításához, támogatták a katolikus és a református felekezetet, és a család állította a kálváriát is.
Gerenday Béla családja rendszerint nyár elején, júniusban érkezett Piszkére, és kisebb megszakításokkal szeptember végéig itt tartózkodtak. A családfő többnyire hajóval utazott Budapestre dolgozni, ügyeket intézni. A hétvégéket töltötte Piszkén, de sokszor hosszabb időre is családjával maradt. A házaspár innen indult külföldi útjaira, és ide is tért haza. Gyermekeik a nyár nagy részét Piszkén töltötték, családtagok és a személyzet gondoskodott róluk. A piszkei népes és vidám nyaralások emlékét rengeteg fotó, képeslap, valamint a rajzokkal és alkalmi költeményekkel színesített Piszkei napló őrzi. Ez utóbbi a Gerenday-kúria 1896-tól vezetett vendégkönyve volt, amely az idők során a család krónikájává bővült, a vendégek köszöntő sorai, versei, rajzai mellé a családtagok a nyár, illetve az egész év fontosabb eseményeit is feljegyezték. A házban és a kertben élénk társasági élet zajlott, a vendégszobákban rokonok, barátok, ismerősök szálltak meg hosszabb-rövidebb időre. Itt kötöttek ki a Hunnia Csónakázó Egylet tagjai, amelynek Gerenday Béla volt az elnöke, és többször vendégül látták a családi cég alkalmazottait is. Az idő fürdőzéssel, evezéssel, sétával, kirándulásokkal, játékkal, kézimunkázással telt, a ház mellett teniszpálya is épült, a gyerekek számára csacsifogatot szereztek be.
Az épület 1990-ig volt a család tulajdonában, ma közösségi ház működik benne.

Piszke

Részletek a Piszkei naplóból
HU BFL XIII.54 (pdf)

A Piszkei napló

„Három heti otthon-lét után jul. 10-én Balaton Földvárra vittük a gyerekeket hol Bélus első héten velünk maradt s aztán minden 2. héten eljött 6-7 napra. Nagyon nehezen jöttünk el aug 25-én sok kedves nap és kellemes társaság emlékét vive magunkkal. – Először az athléta házban laktunk de ez kissé messze volt a központtól s két hét után a „Kupa vezér” szállodába hurczolkodtunk át. A nyár az egész országban nagyn hűvös volt s így Földváron sem volt tűrhetetlen meleg minek én igen örültem. Totó 26szor Duczika pedig 23szor fürdött. Igen herczigek voltak amint a vízben lubiczkoltak. Toto vörös trikóban, Duczika pedig kis fehér és rózsaszín stráfos úszóruhácskában. Mindenki el volt ragadtatva, hogy mily édesen mosolygó kis arczocskát vágott mikor bevittem a hideg vízbe s ott kaczagva kapálozott az úszó Lola baba vagy a kis vadkacsája után. A gyerekek igen szerettek még az erdőben és a homokban játszani. Sok kis pajtásuk volt, mert ott voltak a Máyer, Báthory, Rátz gyerekek, de legjobban lelkesültek a Fernbach főispán gyermekeiért a kis Mártháért és Nóráért – ki úgy látszik Totó első szerelme. Nekem legkellemesebb délutánjaim azok voltak melyeket Kriegnernéval töltöttem nála, vagy együtt sétálva a Csesznák szőlejébe.”

Részlet a Piszkei naplóból
HU BFL XIII.54