Nyaralóbérlés a fővárosban

A fővárosi középosztály 1880-as évek óta kialakult nyaralási szokásaihoz híven egy jónevű józsefvárosi fogorvos kisgyermekes családja a nagyszülőkkel együtt valamelyik jó levegőjű budai vidéken tervezte nyári tartózkodását 1909-ben. A családfő, dr. Bugsch Gusztáv (1866–1910) praxisa nem engedte meg, hogy hosszabb időre eltávolodjon lakhelyétől, így maradt a budapesti vagy a város környéki nyaralás, amiből ők a budai villaövezeteket választották. A tél végén bonyolított nyaralókeresés idején a nagyszülők, dr. Nyárasdi János nyugalmazott bíró és felesége egy kedvelt adriai szigeten, Lussingrandéban (ma Veli Lošinj) tartózkodtak légzőszervi kúrán. A novembertől márciusig tartó távollétük alatt sűrű levelezésben álltak lányukkal, Lujzával és vejükkel, s a levelek révén végigkísérhették a fiatal házaspár ingatlanügynök bevonásával zajló „nyaralóvadászatát”, az ügynöktől kapott címlistával, alaprajzokkal és a helyszíni szemlékről szóló beszámolókkal.

A budai nyaralóbérlés nem volt újdonság a Bugsch család számára, a családfő már 1908-ban villavásárlást fontolgatott. A keresés több budai villaövezetet érintett: a Pasarétet, Kuruclest, Németvölgyet, Mártonhegyet, valamint a Gellérthegyet, s egyidejűleg gondolkodtak vételben, illetve bérletben. Választási szempontjaik között első helyen állt a környék, a betegeskedő kisfiuk miatt különösen fontos jó levegő és a ház beosztása. A május elejétől szeptember közepéig lakhelyükként szolgáló háznak kényelmesnek, tisztának, a reuma miatt száraznak és fűthetőnek kellett lennie. Ugyanakkor a megközelíthetőség Bugschné várandóssága miatt kulcsfontosságú volt, még ha így az ideálisnál közelebb maradtak is a városhoz. S nem volt mellékes az ár sem, amit másokhoz hasonlóan többnyire túl magasnak ítéltek.

Az előkelőnek számító Svábhegy a keresés során viszonyítási pontként szolgált: egy Ménesi úti villa megtekintése után a családfő írta azt, hogy „hiszen szép-szép a fekvés, de már a levegő nem a Svábhegy alatti”. A Svábhegy nemcsak társadalmi, hanem egészségügyi szempontból is exkluzív zónának számított, de fölötte volt annak a társadalmi határvonalnak, amin belül Bugschék mozogtak, és amit ki tudtak, vagy ki akartak fizetni. Még ha a nyugalmazott bíró nagyapa révén érintkezésben is álltak azzal, ők nem tartoztak a felső középosztályba – számukra a hegy alatti levegő jöhetett szóba.