„Földvár a legszebb telep a Balaton mellett, és igen szép keresztény, úri közönsége van. Szobát a Kupa vezér szállodában kaptunk.
Délután vizit Báthory és Mayeréknél. Báthorynéval a Balaton klubba mentünk, hol gyerek bál volt.”

Részlet Gerenday Andorné Kőnig Mária naplójából, 1910 körül
HU BFL XIII.54

Gerenday Andorné naplója, 1910 körül (részlet)
HU BFL XIII.54 (pdf)

Balatoni nyaralás a háború előtt (galéria)

„A Balaton a dolgozóké” (galéria)

Balatoni nyaralás a szocializmusban (galéria)

Kupa Vezér Szállóból Kistext üdülő

A kommunista hatalomátvétel után a Balaton elfoglalása is végbement. A szállókat és az addig magántulajdonban lévő nyaralók nagy részét is államosították, ezt követően a dolgozók üdülését szolgálták, amiről a következő időszakban a szakszervezetek gondoskodtak. Az 1896-ban alapított balatonföldvári fürdőtelep az arisztokrácia és a keresztény nagypolgárság kedvelt nyaralóhelye volt a II. világháború előtt. Egyik népszerű szállodája, az elsők között felépült Kupa vezér Szálló 1947-től a Kispesti Textilgyár üdülőjeként működött tovább, ahová a textilipari dolgozókon kívül más szakmák képviselői is szerezhettek beutalót. „A gőgös, arisztokratikus Balatonföldvárt meghódították a textilmunkások” – foglalta össze a változást a Magyar Nap. Bár a nyaralók társadalmi összetétele gyökeresen átalakult, a nyaralás továbbra is nyaralás maradt, az ahhoz kapcsolódó tevékenységek nem változtak. A társasági programok ugyanakkor a korszak politikai törekvéseit szolgálták: a kéthetes üdülés pihenéssel töltött napjait közösségformáló események, ismerkedési est, barátságos sportmérkőzések, hangversenyek, vetítések, például egy kolhozromantikát megjelenítő türkmén film megtekintése és a Kistext kultúrgárdájának műsorai színesítették, amelyeket az üdülő kultúrfelelőse szervezett a vendégeknek népnevelői célzattal.

„Péntek: Reggel érkeztek a Koreai, bulgár, szovjet vendégek hajón, az összes üdülők várták, Szabadné meg én virágot adtunk a hajónál, megöleltük, megcsókoltuk a koreaiakat. Utána röplabdameccs…”
Részlet Ács Kató feljegyzéseiből, 1951. július. XIV.359