Ausztria

A 19. században egészségügyi alapokon kibontakozó alpesi turizmus léggyógykúra- és fürdőhelyei (Luftkurort) a nyaralók egymást követő nemzedékeit vonzotta, nászutak helyszínéül is szolgálva. Az egy helyen töltött többhetes nyaralások mellett a helyi szálláskeresésre alapozott körutazások a két világháború között váltak szokássá. Bár Ausztria a kezdetektől színtere volt a középosztály nyaralásának, az autózás terjedése adott igazán lehetőséget a körutazásokra a vasútvonalaktól való függetlenedés révén.

Dr. Gergelyi Ernő (1886–1948) székesfővárosi tisztviselő 1929 és 1935 között évente egy hónapot töltött Ausztriában feleségével. Többnyire Salzburgba és környékére mentek, de Karintiában és Stájerországban is jártak, nyaralásaikat körútként szervezve meg. A férj egyéves innsbrucki önkéntesi szolgálatán túl a családi hagyományra is támaszkodhattak. 1914 előtt a család tagjai még a Monarchia polgáraiként utaztak rendszeresen Ausztria ezen területeire, ahogy más családban is – mint az 1925-ben a Semmeringen nyaraló Tábori családban – a generációkon át ismétlődő utak fontos eleme volt az emlékek felidézése.

A Gergelyi család utazásai (galéria)

A Tábori család utazása (galéria)

Tábori Pál naplója (részletek), 1925 (pdf)
HU BFL XIII.79

Tábori Kornél (1879–1944) író-újságíró-szerkesztő családja 1925 nyarán egy hónapos körutat tett Alsó-Ausztriában és Stájerországban, mindenhol otthoni ismerősökkel is találkozva. Az ottlétüket fia, a leendő író Tábori Pál (1908–1974) naplójában kísérte végig, a nagyvárosi, világlátott értelmiségi család látásmódját mutatva meg. Az utazás társaséletüket nemhogy nem szakította meg, hanem kiterjesztette a térben, amihez a természet és a modern idegenforgalom szolgáltatásainak élvezete társult.

A nyugat és dél felé vezető utak miatt Ausztria Olaszország elérésében is kulcsszerepet játszott. A két ország egymástól elválaszthatatlanul volt jelen a középosztály horizontján. Kapcsolódásuk az Alpokon átvezető utak mellett a Habsburg múltban is gyökerezett: Lombardia 1859–1860-ban, Velence 1866-ban került ki az osztrák uralom alól, Dél-Tirol és Isztria azonban továbbra is osztrák tartomány maradt. A körutazások során jellemzően Észak-Itáliát kötötték össze az osztrák célpontokkal: a Gergelyi-házaspárnak Bécs, Karintia, Velence, Padova, a Garda-tó, Dél-Tirol, Tirol és Salzkammergut voltak állomásaik 1933-ban. Útjaikra másfél-, kéthavi (600-900 pengő), majd 1931-től két és fél-, háromhavi fizetést (1200-1400 pengő) költöttek, igaz, a hivatali szamárlétrán lépkedve a férj keresete közben 20%-kal nőtt.